Múlt héten jártam először(!) a Postamúzeumban harmadmagammal. A kiállítással az ég világon semmi baj nincs, sőt! Érdekes és elgondolkodtató. Dicséretes. De a személyzet egyszerűen BOTRÁNY, hogy mit mer megengedni magának. A hétvégi Terézvárosi búcsú alkalmából az egész VI. kerületben tele volt plakátolva minden kapu, hogy szabadon és ingyenesen látogatható a múzeum. Így hát gondoltuk, nagy örömmel meglátogatjuk ezt a múzeumot is. Ahogy beléptünk a kapun, köszöntés után az portás őr valami irtózatos faragatlan fennhangon megszólal, hogy hová tartunk... (Mikor nagyon jól tudta miért jövünk, pláne, hogy Terézvárosi napok vannak.) Az egész úgy jött le, hogy "ugyan már, mit keresnek ezek itt?" Mi meghökkenve, ám kikérve magunknak visszaszóltunk, hogy hát a Terézvárosi napok alkalmával jöttünk látogatóba. Csak az egész kerület(!) van tele a reklámmal, hogy ide is lehet jönni bátran. Elkezdi: "Tudják, merre van?" Tudjuk. (Annyira nem nehéz kitalálni, merre kell menni. Gondoltam magamban, ez aztán szép.) Muszáj volt odatoldanom neki, hogy "Azt a mindenit, ez aztán a vendégvárás. Itt is szépen fogadják a betérőt."- Valamit még ott morgolódott magában, de mi nem akartunk tovább leállni egy szégyentelenül viselkedő, oda nem való emberrel. Először még hátramentünk nézelődni a szép udvaron, majd kb. 1 perc különbséggel halljuk a hátunk mögött, hogy a bejárati nagy üveg kapu valami istentelen módon becsapódik. Teljesen egyértelmű volt, hogy az "iskolázott úriember" mire fel bátorkodott demonstrálni a cselekvést. Mi szinte szó nélkül csak egymásra néztünk meghökkenve. Legbelül egy pillantással egyetértettünk érzéseinkben, véleményeinkben. Következett az emelet. A küszöböt épp, hogy átlépve, a folyosó felé tartván, az ajtóban hátulról érkezvén majdnem fellökött egy mogorva, beképzelt idős hölgy, egy szót sem szólván. (Még megcsodálni sem hagyták a patinás belső enteriőrt.) (A magasföldszinti emeleten lévő nagy faliszőnyegek és hatalmas nagy-Magyarország térképek egyébként gyönyörűek!) - Folytatván utunkat a II. emeleten a liftből kiszállván, a hölgy, -aki lent majdnem fellökni szándékozott- fogadott minket a folyosó bal végén. Mindenféle üdvözlés nélkül, némán, megkövülve, mogorva, Hamupipőke gonosz-mostoháját megszégyenítő arckifejezéssel fogadott minket. Mint akinek "szar van az orra alatt", szokták mondani. A "mit keresnek itt ezek?" érzés után ez az egész már csak egyre és egyre rontotta az élményünket. Még mielőtt a hölgy irányába mentünk volna, elnézegettünk kicsit jobb felé, mert hogy volt mit nézni. Aztán egyből kaptuk itt is a szigorú megszólítást, hogy "nem arra kell menni!". (WTF?) [Amúgy szerényen teszem fel a kérdést: Már elnézést, de egy szép múzeumban, normális esetben kinek lenne kedve egy mogorva, barátságtalan, bámuló öregasszony felé venni az irányt?] Megnézegettük a jobbra található szép, régibbnél régibb postaládákat, miközben kicsit hangosabban a távolból felénk irányulva mondta a magáét a hölgy. Azt ne kérdezzétek, hogy pontosan miket mondott, mert arra már nem emlékszem. Próbáltam egy kicsit kívül rekeszteni és nem belemenni felesleges szódobálásba kulturálatlan emberrel. (Később kiderült mégiscsak fizetni kell, mindegy.) A pénztárnál ülő harmadik, molettebb hölggyel hála a jó Istennek semmi gond nem volt. Bár túlzottan ő sem erőltette meg magát, mégis érdekes módon tudott normálisabban viselkedni. A kiállítás végén írtunk pár IGAZ sort az emlékkönyvbe, majd visszamentünk az udvarra, megnézni a bélyeg-összeállítást. Erre az őr nem bírván magával -megmutatván, hogy ős most akkor is fokozni fogja a szép élményünket- megfogott egy nehéz, vas állványt és jó hangosan végighúzta az udvarról, befelé a kapuszínbe. A hangzás természetesen kicsit sem volt fülmelengető. Szintén nem értem, biztos ez a cselekvés sem tudott volna várni azzal míg eltávozunk. -.- Szóval köszönjük Postamúzeum a szép élményt. Egy életre megjegyeztük, hogy oda többé be ne tegyük a lábunkat. Mi kellett magunkat kellemetlenül érezzük az egész miatt, ráadásul úgy alakult, hogy még jegyet is váltottunk. Nem igazán értem, hogy ilyen helyekre miért nem lehet KEDVES, ILLEMTUDÓ, BARÁTSÁGOS dolgozókat helyezni. Mégiscsak egy múzeumról(!) beszélünk, nem egy ócska borozóról. Én csak remélni tudom, hogy az emlékkönyvvel egyetemben ezt a facebook oldalt is nyomon követi valami vezető vagy igazgató/főnök féleség és elgondolkodik egy kis alkalmazott frissítésen... Bár szomorú és mérhetetlenül sajnálom, hogy a fent leírt véleménnyel/élménnyel kell éljek, de kérem vegyék/vegyétek ezt építő kritikának. Tanulni ebből lehet csak igazán. Biztos vagyok benne, hogy itt nem csak mi jártunk így. :(
Postamúzeum - Budapest, VI. kerület, Benczúr utca 27.
